Az első nemzetközi egyesület, az AIP(L) 1997-ben alakult, fő célja a budapesti Pikler Intézet pénzügyi támogatása volt. Ez volt az egyik olyan pillanat, amikor az Intézet léte veszélybe került, és az újonnan létrehozott egyesület első gondja az volt, hogy a magyar hatóságok figyelmét felhívja a Lóczy utcában folyó munka nemzetközi jelentőségére, valamint hogy forrásokat gyűjtsön, és jelentős anyagi hozzájárulást nyújtson az Intézet fenntartásához. Mindkét törekvés sikeres volt, és szeretném megköszönni Szántó István és Ágnes elkötelezettségét és tehetségét, amelyek lehetővé tették, hogy a Pikler Intézet folytatni tudja munkáját.
1998-ban a Magyar Állam megváltoztatta az Intézet jogi státuszát, amely így Közalapítvány lett. Az állam pénzügyi hozzájárulása idővel meredeken csökkent, ami arra kényszerítette az Intézetet, hogy saját tevékenységei, különösen a képzés révén keressen forrásokat, és teljes értelmet adott az AIP(L) forráskeresésének. Ez sosem volt könnyű feladat. Az Alapítvány Kuratóriuma, amelyben az AIP(L)-nek két képviselője volt, mindig nagyon bizonytalan és feszült pénzügyi helyzetet kezelt.
Az AIP(L) különböző országok képviselőiből álló igazgatótanácsa keményen dolgozott azon, hogy tagokat és adományozókat találjon, és hogy tájékoztassák egymást az elért eredményekről és általában az egyesület életéről. Franciaország, ahol az egyesület székhelye volt, mindig is a legtöbb tagot adta. De Svájc, Belgium, Spanyolország és a német nyelvű országok is hozzájárultak az erőfeszítésekhez.
Az első években minden érintett, különösen a főtitkár, Szántó István elkötelezettségének köszönhetően sikerült elérni azt a célt, hogy jelentős összegeket gyűjtsenek a Pikler Intézet számára. Fokozatosan azonban egyre nehezebbé vált adományozókat találni. Az Intézet „megmentésére” szánt lendület alábbhagyott, és az évenkénti rendszeres adakozás egyesek számára már kevésbé működő megközelítést jelentett. Ugyanez a jelenség érintette a tagokat is; bizonyos számú tag elvesztette érdeklődését vagy elbátortalanodott az évek során. Ami az igazgatótanácsot illeti, az a vágy, hogy egy új generáció vegye át az irányítást, nem valósult meg.
De az AIP(L) puszta létezése is felszínre hozta az igényeket: az információk és az írott vagy filmes dokumentumok terjesztése, az ülések szervezése, a képzéssel kapcsolatos reflexió stb. .... Az Igazgatótanács erői csak részben tudtak erre válaszolni, például a honlapon keresztül.
2009 óta az AIP(L) igazgatótanácsa a nemzetközi tevékenységek folytatásával és kiterjesztésével foglalkozik. Egy első felmérés, amely kérdőívek formájában a világ különböző Pikler-társaságaihoz intézett kérdőívek formájában készült, azt mutatta, hogy valóban van érdeklődés a különböző országok közötti kapcsolatok, információk és találkozók iránt, de nem történtek kezdeményezések ebbe az irányba, és nem volt érzékelhető lendület. E megközelítés folytatása és elmélyítése érdekében a Tanács megbízta Catherine Durand-t, hogy vegye fel a kapcsolatot a Pikler egyesületekkel és csoportokkal, és lehetőség szerint találkozzon velük.
Ezekből a kapcsolatokból és a felmerült megállapításokból az a bizonyosság született, hogy itt az ideje „tenni valamit”, vagyis lehetővé tenni egy új nemzetközi szövetség létrehozását. A különböző országokban megjelenő különböző tevékenységekről, kiadványokról és dokumentumokról való kölcsönös tájékoztatás, valamint a találkozók és a csereprogramok ösztönzése mellett fontosnak tűnt, hogy a pikleri eszmék körül valamilyen formában összejöjjenek a szakemberek. Amikor ugyanis az eszmék világszerte elterjednek, keringenek, tanulmányozzák, kommentálják és gyakorlatba ültetik őket, nagy a veszélye annak, hogy különböző irányokba fejlődnek, hogy egyes esetekben megmerevednek és dogmává alakulnak, más esetekben pedig felhígulnak, elfogultakká vagy akár hamissá válnak. A Pikler Intézet volt és marad a hivatkozási pont, de a pikleri gondolatok - és ez szerencsés - széles körben elterjedtek és sokféleképpen alkalmazhatók. Fontos, hogy azok, akik ezen eszmék hordozói, találjanak egy olyan struktúrát, ahol ezeket az eszméket megvitathatják, szembesíthetik és mélyebben feltárhatják.
Ennek az új nemzetközi struktúra iránti igénynek a kielégítésére 2011. novemberben Budapesten tartották az első találkozót, ahol 11 különböző országból mintegy harminc ember gyűlt össze. Közös érdekű témákkal foglalkozó munkacsoportokat és egy ideiglenes bizottságot hoztak létre, utóbbi feladata az új egyesület megalakulásának előkészítése. A 2012 őszén tartott újabb találkozón hivatalosan is megalakult „Pikler International” néven.
A tevékenységét megszűnt Nemzetközi Pikler Egyesület (Loczy), AIP(L) tehát nem hagyott maga után vákuumot, hanem hozzájárult egy új, szélesebb bázissal és szélesebb célkitűzésekkel rendelkező struktúra megszületéséhez, amely jobban megfelel azoknak az igényeinek, akiknek fontos a pikleri eszmék megfelelő továbbadása és alkalmazásuk szigorúsága.
Raymonde Caffari
Az AIP(L) Tanács tagja
